Mi tagadás: mi imádunk kártyázni. Otthon, vendégségben, vonaton vagy a strandon. Karanténban vagy azon kívül, esőben, napsütésben, sörrel vagy sör nélkül. Kártyás család vagyunk, és ezzel nyilván nem vagyunk egyedül. A kártyázás pikk-pakk összeköt. Barátokkal, gyerekekkel, szőnyegen vagy pléden. Tök mindegy, csak egy pakli kártya legyen. 🙂 Íme 3 kártyajáték, ami nálunk mindent visz.
Hazudós
Azért ezzel kezdjük, mert retró, és a kisebb gyerekek egyszerűen imádják. Magyar kártya kell hozzá. Osszunk ki minden lapot, így a játékosok kezében jó sok lap lesz. A kicsiknek tanítsuk meg, hogy rendezzék össze szín szerint a lapokat. Az első játékos letesz lefelé fordítva egy lapot és azt mondja: “Zöld hívja Makkot” A következő játékosnak joga van nem hinni neki, és felfordítani az első lapot, amit tett – vagyis ellenőrizni, mit tett azon a nyáron. Ha hazudott, ő veszi fel az addig rakott lapokat (ami lehet csupán egy darab, de akár egy vaskos pakli is). Ha igazat mondott, akkor a gyanakvó játékostárs veszi fel a paklit. A játék addig megy, míg valakinek el nem fogy minden lapja.
Körbef*si
A nevéért előre is elnézést, de a hasmenésre utaló elnevezés a játék hivatalos neve. Ez is egy ideális kezdőjáték, ahol a gyerekek ronggyá verik a felnőtteket. Szintén magyar kártyával szokás játszani, de ha francia, hát francia. 🙂 Körbeteszitek lefelé fordítva a lapokat és felcsaptok középre egy adut, pl. legyen az “ZÖLD” (igeen, a szőlőlevél!). Az első játékos addig húz a körbe kiterített lapokból, míg nem talál egy zöldet, azt leteszi, majd rá egy másikat. Ez lesz a hívólap, pl. egy “tök”. 🙂 Az nyer, akinek először elfogynak a kezéből lapjai. A lerakott lapokat mind fel kell húzni!
Rikiki
Ehhez a játékhoz már kell szakértelem, de egy 11 éves simán megérti – csak egy kis idő kell hozzá. Fantasztikusan agyas kis játék, nálunk abszolút favorit. Francia kártyára lesz szükség, és egy kis táblázatra, ahol vezeted a neveket, a vállalásokat, és azt, hogy ki mennyit vitt, mennyi pontot szerzett. Első körben egy lapot osztunk és felcsapunk egy adut. Kijelöljük a kezdő játékost. Mindenki a homlokára teszi a lapját. Így a saját lapját nem látja, csak a többiekét. Minden játékosnak meg kell tippelnie, az adott körben mennyit visz. Egy lap esetében nullát vagy egyet vihet. A játékosok középre teszik az öklüket és számolnak együtt: Ri-ki-ki, majd egyszerre megmutatják, mit tippelnek, mennyit visznek. A kezdő játékos rak, majd haladunk körbe. Az vitt, aki a klasszikus szabályok értelmében nagyobb lapot tett.
Példa: az adu legyen a káró. A kezdő játékos kijön egy pikk hatossal. A következőnél egy pikk 8-as van, a harmadiknál egy kör. A második játékos vitte a kört, mert senkinél nem volt adu.
A második körben két lapot osztunk. Ezt már kézből játsszuk, nem a homlokra csapott kártyával. Ugyanúgy felcsapunk egy adut, a soron következő játékos lesz a kezdő. Két lapból kell tehát tippelni: max két kört vihetünk, tehát vállaláskor nullát, egyet vagy kettőt mutathatunk. A következő körben megint eggyel többet osztunk, így felmehetünk akár a maximumig (csak maradjon egy adu mindig). Ezután lefelé indulunk, és a zárás megint egy lappal történik, a homlokunkon lévő lappal.
Szabályok. A hívott színre kötelező színt tenni, de nem kötelező ütni. Adukényszer nincs, akkor teszel adut, amikor szeretnéd vinni a kört.
Pontozás: Ez a játék azért szuper, mert pocsék lapokkal is nyerhetsz, ha elég ügyesen licitálsz vagy taktikázol. A pontozásnál az számít, hogy ,,bejött-e”, amit vállaltál. Ezért minden esetben kapsz tíz pontot (akkor is, ha nullát vállaltál, és annyit is vittél!!!). A vitt kör egy pontot ér. Ha nem jött össze, amit vállaltál, az pontlevonást jelent. Ha például hármat szerettél volna vinni, de csak kettőt vittél, az mínusz egy pont. Ha sikerült 3-at vinni, akkor az 13 pont, mivel tíz pont jár azért, mert jól tippeltél. 🙂
A játékvezetőnek
Te is játszhatsz nyugodtan, de kell egy könyvelő a játék során. A neveket írd egy sorba, és alá írd fel, ki mennyit vállalt. Majd a kör végén, hogy kinek mit sikerült vinnie, és ez alapján számold a fentiek szerint a pontokat.