Vajon egy feladatmegoldás során minek tulajdonítjuk a sikert? A szerencsének? A külső körülményeknek? A feladatnak? Vagy saját magunkban keressük az okokat? Azért teljesítek jól, mert mindent megteszek? Mert felkészült/ügyes/rátermett/szorgalmas vagyok?
A sikerorientált és kudarckerülő viselkedésnek megvannak a maga okai. Jellemzően kellő önbecsülés megléte esetén a sikerre törekszünk. Bízunk magunkban és képességeinkben. Úgy vállaljuk fel a feladatot, hogy az reálisan megfeleljen képességeinknek. Sem alá, sem fölé nem becsüljük magunkat. Nem a kudarc elkerülése a célunk, hanem önmagunk képességeinek megfelelő kiaknázása. Ha mégsem sikerül a vállalásunk, elemezzük az okokat. Nem hárítunk, nem bűnbakokat keresünk, hanem elemezzük a történteket. Leszűrjük a tanulságokat és ennek fényében legközelebb másképp látunk hozzá egy hasonló feladathoz. Felkészültebben, több segítséggel, stb.
A kockázatvállalás és az eredmények okainak elemzése, a sikerorientált és a kudarckerülő magatartás összefüggései jól megfigyelhetők a következő játékkal. Az egyéni feladatmegoldás egyszersmind csapatjáték, amelyet nagycsoportos megbeszélés követ. FELNŐTTEKNEK IS ajánljuk.
| ,,Siker vagy kudarc?”-gyakorlat:
Két csapatot alakítunk random módszerrel. Előkészítünk egy kosarat /dobozt. Kijelöljük a távolságokat. A legmesszebbről való dobás ér a legtöbb pontot. A talajon jelöljük a távolságokat. javasolt táv: 3, 4 és 6 méter, de lehet ennél rövidebb és hosszabb távokat is kijelölni. A résztvevők pinpong labdával célba dobnak a kosárba. A dobások nehézség szerint 1-2-3 pontot érnek. Mielőtt bármi is történne, a résztvevők megtippelik, hány pontot szereznek egyénileg a két dobásból. Mindenkinek van egy próbadobása és két “éles” dobása. A tippeket táblára vezetjük. Miután mindenki tippelt, az egyéni résztvevők körbe ülnek csapatban és a csapatok rövid megbeszélést követően megtippelik, hány pontot fog szerezni KÖZÖSEN a csapat. A játékot az fogja nyerni, akinek csapatszintű tippje közelebb áll a valós eredményhez. Ezután lejátsszuk a játékot és gondosan vezetjük a tippekhez mért valós eredményeket. A játék végén körbe ülünk és beszélgetünk. Körbeszélgetés: 1. Önismeret: mennyire mértem fel saját képességeimet? 2. Helyzetértékelés: mennyire volt reális a helyzetértékelésem egyéni és csapatszinten? 3. Mennyit vállaltam a csapatomért? Mennyire kockáztattam, mennyire mondtam “nagyot”? 4. Sikerorientált vagy kudarckerülő volt a viselkedésem ebben a helyzetben? Alá- vagy fölé becsültem magam? 5. Milyen érzelmek indultak el a csoportban. (pl. volt-e bűnbak-keresés?) 6. Éreztem-e a csoportnyomást, amikor teljesítenem kellett? |