Kényszer vagy öröm? Miért tanulunk?
Mindannyian ismerünk csodálatos tanítókat és tanárokat, ám általánosságban véve Magyarországon még mindig kevéssé elterjedt és támogatott az élményszerű tanítás-tanulás gyakorlata. A legmodernebb pedagógiai irányzatok két kulcsszava az együttműködés és az élményszerűség. Arra keressük a választ, mi motivál bennünket tanulásra, és mi teheti a tanulási folyamatot hatékonnyá.
Mi a tanulás?
A tanulás a világ, társaink és önmagunk megismerésére tett csodálatos kísérlet. Ha jól belegondolunk, folyamatos tanulásunk elemi szinten a biztonságunkat szolgálja: azáltal, hogy egyre több tapasztalatot szerzünk környezetünkről, rugalmasabban reagálunk annak változásaira, magabiztosabban szállunk szembe kihívásaival. Magasabb szinten a tanulás révén jutunk közelebb önmagunkhoz, ez teszi lehetővé társas kapcsolataink és egyéni képességeink kibontakoztatását, az önkiteljesítést.
A tanulás intellektuális-érzelmi gazdagodás, belső élmény, szellemi kaland. Személyes fejlődésünk útja.
Mit tehet az iskola?
Kérdés persze, ezt a fajta tanulási élményt éljük-e meg az iskolában… Ha elfogadjuk, hogy a tanulás mélyről jövő emberi igény és spontán módon (is) végbemenő folyamat, felmerül a kérdés, miért élik meg sokan – az iskolás korú gyerekektől kezdve a tinédzsereken át a felnőttekig – a formális tanulást kényszerként. Vajon eleget tesz-e oktatási gyakorlatunk annak érdekében, hogy tanulási vágyunkat ébren tartsa és a természetes folyamatot elősegítse?
A tanulás belső igény.
Mi a TITOK? Megsúgjuk….
Dr. Gyarmathy Éva pszichológus különbséget tesz ,,valódi tanulás” és ,,iskolai tanulás” között. A valódi tanulást saját kezdeményezés, kíváncsiság, érdeklődés indítja el.
Ez a fajta tanulás belső motiváción alapul, aktív és több érzékszerven keresztül valósul meg. A folyamathoz öröm társul és a tanultak hosszú távon megmaradnak. Ezzel szemben a kívülről vezérelt tanulás mesterséges, passzív, főként hallás után történik, és az eredményhez megkönnyebbülés társul: ,,Túl vagyok rajta”, ,,Megúsztam”. A hagyományos iskolai tanulás sok esetben nem okoz örömet, sőt, unalmat vagy szorongást kelt.
A tanultak nagy része elenyészik, és nem válik hasznos tudássá.
Mitől lesz örömteli a tanulás?
Mikor tanultunk életünkben a legtöbbet? Idézzük fel jellegzetes tanulási pillanatainkat! Az első biciklizést, papírhajtogatást, a különböző szerepjátékokat! A megismerést egyfajta belső feszültség, izgalmi állapot (pozitív stressz) indítja el. ,,Ezt még nem tudom, talán nem is fog sikerülni” vagy: ,,Szeretném kipróbálni…”.
A tapasztalatszerzést enyhe facilitáló szorongás kíséri.
Az eredményig erőfeszítéseken, akár kudarcokon keresztül vezet az út.
A sikerélményt a kompetensség érzése adja.
,,Képes vagyok rá, meg tudom csinálni!”. A valódi tanulást erős motiváltság, izgalom, örömérzet és sikerélmény jellemzi, amelyek szoros összefüggést mutat a tanulás hatékonyságával.
Merre tovább?
A hatékony, a gyermeki igényekhez alkalmazkodó, adaptív oktatás célja, hogy a mindennapi pedagógiai gyakorlat integráns részévé tegye a spontán tanulás elemeit. Akár a kíváncsiskodást, a játékot, a kísérletezést, a találgatást…
Felhasznált irodalom:
Dr. GYARMATHY Éva: Diszlexia, Lélekben Otthon Kiadó, 2007
SELYE János: Életünk és a stressz, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1964.
RÉTHY Endréné: Motiváció, tanulás, tanítás, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest 2003