Sziasztok,
Fecó vagyok, a mangarajztanár, teherhordó, kalóz és szellem:)
Az idei tábor nagyszerűen sikerült, a gyerekek jól érezték magukat, gyorsan összerázódtak. Még azok is pikkpakk beilleszkedtek, akik újak voltak. Talán azért, mert csapatmunkában mindvégig nem volt hiány… Bár én is ,,új” voltam, idén először dolgoztam együtt a Tanulj Másképp Műhellyel, de minden egyes percét élveztem.
Az első nap egy kis kerti csapatépítő tréning után nekivágtunk a Fenyvesnek. Leginkább csillagászattal foglalkoztunk, hogy ne csak a körülöttünk lévő dolgokat nézzék a gyerkőcök, ne csak azt lássák, ami az orruk előtt van, hanem szárnyaljon a fantáziájuk… Irány az ûr világa! Az angoltanulást egy különleges távcsővel tettük még érdekesebbé, amivel tanulmányoztuk a Napot. Az előadást Kővári Zsolt tartotta, aki tényleg csillagász. :)))
Másnap bolygóháborút szerveztünk (számháború csak másképp), délután meg trutyit főztünk és angoloztunk. A harmadik nap a Citadellára mentünk. Ez a nap leginkább az önbizalomról szólt. Kis csapatokban az angoltudásunkat bevetve külföldi turistákat szólítottunk le. Az volt a teljesítendő kihívás, hogy aláírásokat gyûjtsünk tőlük. A legtöbb gyerek számára ez volt a legmerészebb és legjobb program. Nagyon élvezték! Küzdöttek érte, hogy ide-oda cirkálva minél több aláírás és ország legyen a szívecske formájú papírjukon. Utána jól jött a lazítás a csúszdaparkban.
A negyedik nap nagyon menő volt. A kölyköknek különféle akadályokat leküzdve kellett a kincset megtalálniuk. Volt fizikai kihívás, és nyelvi, logikai is, volt csillagászati és angol nyelvű kvíz, memóriaösvény, kötélhágcsókon átjutás és mocsárjárás… Amikor mindezt teljesítették – közösen!!! – jutalmul kaptak egy térképet kettészakítva (én rajzoltam előző éjszaka:). Először meg kellett találniuk az elveszett darabot és így fellelni az utat a rejtélyes ajándék felé… A gyerekek önállóan teljesítették a próbákat, a segítők csak messziről követték őket, szellemként és boszorkányként:) Misztikus, titokzatos, izgalmas kaland volt – nemcsak a gyerekeknek, hanem nekünk, szervezőknek is! Délután mangarajzolást tartottam. Tök ügyesek voltak!
Az ötödik napon a Budai várat céloztuk meg. A gyerekek itt kitalálták, hogy meglepetést készítenek a Táborvezetőnek, Hajninak a szülinapjára, és nekiálltak műsort csinálni nagy titokban:) Közben élveztük a Mozart szerzeményeit játszó hegedûmûvészt a sétáló utcában, a nagyok pedig újabb aláírásgyûjtésbe fogtak angolul. Ezúttal felnőtt segítsége nélkül! Simán ment nekik! Upssz!
Az utolsó napot csavargással és fagyizással zártuk (eszméletlen meleg volt, még jó, hogy volt nálunk viráglocsoló, azzal toltuk:)) Majd a bázison, a szokásos gyülekezőhelyen a gyerkők meglepték Hajnit egy szülinapi köszöntéssel (elolvadt!:) Azután egy fonál segítségével beszélgettünk, elmondtuk a legjobb élményeinket az 5 napból. És miközben mindenki hozzászólt, a gombolyagból pókhálót alkottunk, jelképezve, hogy milyen jó kis emlékek fognak eszükbe jutni később erről a táborról. El is gondolkodtam rajta, hogy gyerekekkel foglalkozom felnőttként, annyira jó volt!
Várunk vissza Titeket jövőre is, még nehezebb kalandpályával! Sok-sok szeretettel: Fecó (Piniel Ferenc, önkéntes ifisegítő).