Retro közösségi játékok
Vannak régi kedvenc játékaink, amiket érdemes néha elővenni és leporolni, mert IDŐTLENEK, izgalmasak ma is. Íme a legjobb retro szabadtéri közösségi játékok!
SZABADTÉRI JÁTÉKOK
Lufis párok
A gyerekeket párokba osztjuk. A párok egymással szemben állnak, megfogják egymás kezét. Egyikőjük bokájára lufit kötünk. A cél az, hogy a pár a lufiját épen megtartsa, másokét pedig kilyukassza, úgy, hogy rálép. Hangos, de vicces játék.
Láncfogó
A gyerekek közül kijelölünk egy triót. A feladatuk a többieket elkapni. Aki elkaptak, láncszemként kapcsolódik a lánc valamelyik széléhez, így az egyre hosszabban kígyózik. Mindig csak a legszélső két gyereknek van joga elkapni az újabb láncszemeket, a középsők szorosan fogják a mellettük állók kezét. A játékkal az együttműködés is fejleszthető, hiszen a láncnak a hatékonyság érdekében egy emberként, összehangoltan kell mozdulnia, az aktuális elkapásra kiszemelt gyerek személyében megállapodnia, stb.
Terpeszfogó
Nekünk ez volt az egyik gyerekkori kedvencünk. Eszközt nem igényel. Ovisoknak, alsósoknak ideális szabadtéri futkározós játék. Csoportlétszámtól függően kijelölünk egy vagy két fogót. Akit elfognak, annak terpeszbe kell állnia. A többiek úgy szabadíthatják ki, hogy átbújnak alatta- vigyázva persze, nehogy a fogó elcsípje őket… A játék a koncentrációt, az egyensúlyérzéket, az állóképességet és az együttműködést egyaránt fejleszti – és emellett nagyon vidám!
Székfoglaló
Nagy klasszikus. Körbe állítjuk a székeket, a résztvevők körbe sétálnak, és adott jelre leülnek. Mindig eggyel kevesebb szék van, mint kellene. Egy résztvevő kiesik, egyet elveszünk. Ha zenére játsszuk, még nagyobb a siker! A jel, amire le kell ülni, lehet az, hogy a zenét megállítjuk.
Sóbálvány
A kisebb gyerekek ezt is imádják. Egy játékost kijelölünk, aki a többiek sorfala előtt elindul. A többiek nesztelenül követik. Ha a legkisebb zajt hallja, hátranéz, amire mindenkinek sóbálvánnyá kell merevednie. Aki megmozdul, átveszi az elől lévő játékos helyét.
Adj király katonát!
Emlékszünk még? Az Adj király katonát! játékhoz két csapat kell, akik egymás kezét fogva felsorakoznak egymással szemben, körülbelül 5 m távolságra. Egyszer az egyik csapat kezdi az alábbi versikét, majd a másik.
- Adj király katonát!
- Nem adunk!
- Akkor szakítunk!
- Szakíts, ha bírsz, ha mersz, ha tudsz!
- Kit kívánsz?
- NÉV (Az ellenfél csapat egyik tagja.)
Akinek a nevét mondják, teljes erejéből nekiszalad az ellenfél láncának. Ha az elszakad, mert a tagok elengedik egymás kezét, akkor a futó az egyik játékost átviheti a saját csapatába. Ha azonban fennakad, ő is a megtámadott csapat tagja lesz. Az a csapat nyer, amelyiknek több a tagja.
Számháború
Régi, nagy klasszikus a számháború. Dobd be bátran tizenévesekkel és imádni fogják! Alakítsunk két csapatot. Kijelöljük a csapatok térfelét, ahol taktikai gyűlést tartanak, és elrejtik a csapatzászlót (pl egy élénk színű kabátot). Az elrejtésre vonatkozó szabályokat rögzítsük: pl. lehet-e elásni, magas fára feltűzni, vagy látható helyre kell tenni. Azt is tisztázzuk előre, van-e ,,földimádás” (azaz le szabad-e tenni a homlokot a talajra), van-e ,,társimádás” (egy társsal összeölelkezve, a homlokunkat összeérintve játszani) és van-e ,,természetimádás”, amikor egy fához szorítja a játékos a homlokát, hogy ne lehessen leolvasni a számát.
Az egyik csapat számait KÉKKEL, a másikét PIROSSAL írjuk fel papírcsíkokra, kartonra, majd gumit fűzünk bele. Győződjünk meg róla, hogy a számok olvashatósága közel azonos! Ha lehet, a számokat lamináljuk, vagy más módon tegyük tartóssá. A számokat a csapattagok homlokára teszi a játékvezető. A cél a másik csapat zászlójának megszerzése. A játék során a résztvevők az ellenfél számát leolvassák és bekiabálják. Négy jegyű számokkal izgalmas játszani, és nem szabad találgatni. A kicsikre is ügyeljünk, ők leolvashatják a számjegyeket egyenként is!