Hosszú vagy rövid?
Vannak szavak, amelyeknek alig tudja valaki a helyesírását. Bevalljuk, nekünk a “biztat” és a “dicsér” szó a gyenge pontunk, sokszor hosszú í-vel írjuk ezeket – helytelenül. (És ez annál is nagyobb baj, mivel ezek a kedvenc szavaink, ha tanításról-nevelésről van szó.)
A helyesírási hiba felnőttként szimplán ciki, de a gyereknek az érdemjegye vagy akár a felvételi eredménye múlhat rajta, hiszen a tesztekben mindig akad helyesírási feladat.
A rövid-hosszú magánhangzókra írtunk a gyerekekkel egy kis kalózos sztorit, hátha segít...
Odafönn, a hosszú árbócon egy bús, hiú kalóz hűsöl: kócos haját könnyű szellő fújdogálja….
Története innen már röviden:
Lábán csatos bakancs, derekán öv, vállán szolid, finom papagáj, kit mindig biztat, dicsér. Mikor kis kedvencét megunja, és eladni próbálja, a vevőre így tukmálja:
- Remek áru! Nem kakadu! Tüzes és finom, bár olykor kissé uras és dölyfös. Tolla sima, sosem vizes! Eskü! Egy adu ász! Ha mégsem szólal meg, legyen ő a menü! Na? Áll az alku?